A lovaglás hatásai

A ló, a lovaglás testünkre és lelkünkre rendkívüli hatással van. Dallos Gyula, díjlovas és edző szavaival élve: „A ló és általa a lovaglás eszköz az emberek nevelésében, amely nem a szelleme útján nyomja el a testet, hanem a ló útján nyitja, érinti meg a lelket!” (Dallos 2008: 10).

„... a lóval való kapcsolatunknak és a lovaglásnak a lényege, értelme éppen az emberre gyakorolt mérhetetlenül pozitív, sokoldalú, lelki és testi hatásaiban rejlik. Megtanít minket, embereket sok mindenre. Megtanít szeretni a lovakat, és gondoskodni róluk, megtanít bánni velük, megtanít célokat elérni, elviselni a sikert és a kudarcot. Megtanít viselkedni és emberré lenni, végső soron képessé tesz minket arra, amiről a mai korban hajlamosak vagyunk elfelejtkezni: emberi módon viselkedni szeretteinkkel, embertársainkkal szemben.” (Dallos 1998: 6)

A külső szemlélődőnek úgy tűnhet, hogy a lovaglás során a lovas csupán csak kényelmesen ül. Végül is a ló végzi a munkát, a lovas csak úgy ott van. Igaz? A válasz nem. Aki már valaha is ült lovon tudja, hogy miért. A lovaglás ennél sokkal többet jelent, és egyáltalán nem mondanám könnyű sportnak. Ez a tevékenység számos jótékony hatása van az ember szervezetére fizikailag és szellemileg egyaránt. Vizsgáljuk meg ezeket közelebbről.

Ha tágan értelmezve a sport felől közelítjük meg a helyzetet, akkor is rengeteg előny sorakozik fel előttünk: az egészség megőrzése, a test állóképességének növelése, a mozgás egyszerű öröme, a siker, a teljesítmény élménye (Büchler 1963).

A sport társadalmi szerepénél fogva, kommunikatív funkciót tölt be, így közrejátszik az emberek közötti kapcsolatok kialakításában. Továbbá fejleszti az ember ügyességét, erejét, állóképességét, teherbírását. A sport a személyiségfejlődés egyik nélkülözhetetlen tényezője, mivel igényli és lehetővé teszi az önálló tevékenységeket. A mozgásszükséglet az ember egyik alapvető szükséglete. Ezek kielégítésére az ember a legkülönfélébb ösztönös és tudatos lehetőségeket keresi (Bíróné 1994).

A lovaglás fizikai hatása az emberi szervezetre a következőkben nyilvánul meg: a pulzusszám megváltozása: lépésben 120/perc, ügetésben 140/perc, vágtában 180/perc, továbbá a légzésben javulás észlelhető, megváltozik a gyomor, a bél, a húgyúti szervek munkája. A ló az embernél egy fokkal magasabb testhőmérsékletének köszönhetően lazul az izomzat, az érzékszervek élénkülnek (Hartje 2012).

A ló mozgásának következtében, a lovasnak folyamatosan figyelnie kell az egyensúlyára, ezért az izmainak ehhez kell alkalmazkodnia. Így az izmok megfeszülnek, majd elernyednek. A megnövelt terhelés hatására pedig megerősödnek. A lovastól nagy koordinációt követel az, hogy megértesse az akaratát. Az állat minden apró jelzésre azonnal reagál, így könnyen tudatosulhat bennünk, hogy mikor cselekszünk helyesen és mikor nem. Ezen mozdulatok ismétlése, javítja és gyorsítja a reflexeket, a lovas jobban tud figyelni külső környezetére (Lovasterápia- elmélet és gyakorlat).

A lovaglás fiziológiás módosult tudatállapotot hoz létre. Ezzel az állapottal összeegyeztethetetlen a beszéd és a szertelenség, így a legjellemzőbb tünete a csend. Ezért nincs szükség a gyerekek fegyelmezésére (Pócsik 2013).

Ha a pszichológiai hatásokat vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a lovaglás jótékonyan hat közérzetünkre, továbbá elősegíti az önbizalom növekedését, fokozza a külvilág iránti érdeklődést. A lovaglás viszont nem veszélytelen sport. Így a lovas megismeri a félelmet. Kockázatot kell vállalnia, miközben megpróbál új ismereteket szerezni. Továbbá ez a nagy állat megtanítja a lovast türelmesnek lenni, hiszen a lónak önálló szabad akarata van, így nem mindig teszi azt, amit elvárnak tőle. A türelem eredménye pedig lovas és ló között egy összehangolt munka. A lovas a lóval való munka közben gyorsan megtanulja, hogy az érzelmi kitörések rossz hatással vannak a lóra, melynek következtében az állat félelmet érezhet az ember iránt. Így a lovasnak kontrollálnia kell érzelmeit, helyesen kell kifejezni azokat. Továbbá fontos megjegyezni, hogy a lovas azáltal, hogy hatást gyakorol egy ilyen nagy élőlényre, úgy érezheti, hogy ezt teszi a saját életével is (Lovasterápia- elmélet és gyakorlat).

A kapcsolat legősibb megnyilvánulási formája az érintés, ami a korai tanulás alapja. A fejlődéslélektan is fontos szerepet tulajdonít az érintésnek a kognitív és motoros fejlődésben. A ló hatalmas teste, puha szőre, meleg orra rengeteg pozitív ingert közvetít a vele kapcsolatba kerülő személynek (Hevesi 2012).

A szociális hatásokat tekintve igaz, hogy a lovaglást önállóan is lehet gyakorolni, mégis a lovasok inkább kisebb csoportokban űzik ezt a tevékenységet. Szeretnek tapasztalatot cserélni egymással, ez pedig megfelelő alapja a barátságnak. A lovak, mint minden háziállat, törődést igényelnek. Általában a lovasokban először érdeklődés alakul ki ezen állatok iránt, ami a későbbiekben felelősségérzettel párosul, és törődéssé alakul át (Lovasterápia- elmélet és gyakorlat).

Hagyományosan a ló, az azzal való foglalkozás és tevékenységek férfiorientáltak voltak (Tóth 2011). Manapság azonban, ha belépünk egy lovardába, azt figyelhetjük meg, hogy a jelenlevők nagy többsége nő. Miért is van ez? Miért szeretnek és miért lovagolnak manapság többen lányok, mint fiúk? Mónika Göggerle pedagógus szerint a lányoknak olyan lehetőséget kínál maga a lovaglás, ami nem összeegyeztethető a társadalmunkban kínált nemi szereppel. A lovak nemcsak babusgatni valóak, hanem erős, szabad akarattal rendelkező állatok is. Erős akarattal kell rendelkeznie annak, aki meg akarja ülni őket. Egyértelműen kell az állat tudtára adni, hogy mit, hogyan várnak el tőle (Klimke 2003).

Azonban a depresszióval küzdő vagy éppen szorongó továbbá bántalmazott betegeknek komoly problémát okoz, ha egy szituációban irányító szerepbe kell helyezkedniük. Ez igaz lányokra és fiúkra egyaránt. Több esetben megijednek, visszahőkölnek a feladattól. A lóval való bánás is hasonló helyzet. Kezdetben el sem tudják képzelni, hogy egy ekkora hatalmas állatot erőszak és megaláztatás nélkül is lehet és kell kezelni (Becker és Morton 2007).

„A lovak a természet igazmondói. Ha az embernek kapcsolatot kell velük teremteni, pillanatnyi érzelmei azonnal felszínre kerülnek. A ló mérete és ereje pedig megköveteli, hogy az ember szembenézzen vele. Pat Parelli, az elismert idomár szerint mindenki hippoterápiában vesz részt, akinek lova van.”(Becker és Morton 2007: 162)



Dr. Oroszné Pásztor Teréz





Felhasznált irodalom:

Dallos Gyula (2008): Dallos Gyula Lovasiskolája II. Dunakeszi, Xenophon Lovas Klub Kft.

Dallos Gyula (1998): Dallos Gyula Lovasiskolája. Budapest, Obender & Co. Studio

Büchler Róbert (1963): Pszichológia: testnevelés és sport. Budapest

Bíróné Nagy Edit (1994): Sportpedagógia. Budapest, Magyar Testnevelési Egyetem

Becker, Marty és Morton, Danelle (2007): Az állatok gyógyító ereje: Hogyan hasznosítsuk az állatok csodálatos képességeit az emberek boldogsága és egészsége érdekében? Debrecen, Gold Book

Hartje, Wipke C. (2012): Lovasterápia gyógypedagógiai lovaglás, lovas pszichoterápia. Lovasakadémia 18. kötet. Budapest, Mezőgazda kiadó

Hevesi Tímea Mária (2012): A holisztikus szemlélet gyökerei, hatása a nevelésre, s gyakorlati megvalósítása a lovasterápiában. Fejlesztő pedagógia: pedagógiai szakfolyóirat (23. évf.) 1-2. sz. 65–74 oldal

Klimke, Vivienne (2003): Gyógyító állatok- "akikre" mindig számíthatunk. Budapest, Gladiátor kiadó

Lovasterápia- elmélet és gyakorlat. http://www.lovasterapia.iweb.hu/hatas.htm. Utolsó letöltés: 2013. március. 01.

Pócsik Gábor (2013): Cél vagy eszköz? Lovaskultúra oktatás az iskolában. http://www.koznev.hu/cikk/kozneveles-online/cel-vagy-eszkoz-lovaskultura-oktatas-az-iskolaban/. Utolsó letöltés: 2013. március. 08.

Pásztor Teréz (2013): Gyógyító patások - A lovak magatartászavaros gyerekekre gyakorolt hatása. Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék


Tóth Betti (2011): Az ember és a ló kapcsolata, Lovas Nemzet (17. évf.) 11. sz. 46–47 oldal